A polikarbonát diolok gyártásában az egyik kritikus technológia a molekulatömeg és a molekulatömeg-eloszlás szabályozása. A polikarbonát diolok molekulatömege közvetlenül befolyásolja hidroxilértéküket, viszkozitásukat és a keletkező poliuretán anyagok tulajdonságait. A szintézis során a diol és a karbonát nyersanyagok arányát gondosan ellenőrizni kell, olyan paraméterek mellett, mint a reakció hőmérséklete, időtartama és nyomása, hogy a reakció a kívánt mértékben lezajlik. A nyersanyagarányok jelentős eltérései vagy a reakciókörülmények nem megfelelő szabályozása a termék molekulatömegének ingadozásához vezethet, ami befolyásolja a készítmény számításait és az anyagteljesítményt a poliuretán szintézis során. Következésképpen a nyersanyagok pontos adagolása és a reakciófolyamat ellenőrzése létfontosságú a termék stabilitásának biztosításához.
A katalizátorok kiválasztása és alkalmazása a polikarbonát-diol szintézisének is kulcsfontosságú szempontja. A katalizátorok elősegítik a diolok és karbonátok közötti átészterezési reakciót, felgyorsítják a reakciósebességet és befolyásolják a végtermék molekulaszerkezetét. Az elégtelen katalizátoradagolás lassú reakciósebességet és elhúzódó gyártási ciklusokat eredményez, míg a túlzott adagolás fokozhatja a mellékreakciókat és megnehezítheti a későbbi termékfeldolgozást. Ezért elengedhetetlen a megfelelő katalizátor kiválasztása a nyersanyag típusa és a folyamat körülményei alapján-és az adagolás szigorú ellenőrzése-. Ezenkívül a maradék katalizátor befolyásolhatja a későbbi poliuretán reakciókat és a termék sárgulásállóságát; így a katalizátormaradékok szabályozása is jelentős jelentőségű.
A melléktermékek időben történő eltávolítása- és a termék tisztítása szintén kulcsfontosságú tényezők, amelyek befolyásolják a polikarbonát-diolok minőségét. Az átészterezés és a polikondenzáció során kis-molekulasúlyú-anyagok, például metanol keletkeznek; ha nem távolítják el őket azonnal a reakciórendszerből, az gátolhatja a polimerizáció előrehaladását. Az ipari termelésben a reakciót jellemzően a hőmérséklet emelése, a nyomás csökkentése és az illékony anyagok folyamatos eltávolítása viszi előre. A vákuumszintet és az anyaghőmérsékletet azonban gondosan ellenőrizni kell, hogy megakadályozzuk a termék túlzottan agresszív feldolgozási körülmények által okozott lebomlását. A reakció befejeződése után a terméket olyan kezeléseknek vetik alá, mint például a kis molekulák maradékának eltávolítása és szűrés. Ezenkívül a termék állandó minőségének biztosítása érdekében olyan paramétereket is tesztelnek, mint a hidroxil-érték, a savtartalom, a nedvességtartalom, a viszkozitás és a szín.